Érted a csillagot lehoznám, poklokon átmennék, éltető mosolyodért a halálból is visszajönnék

te vagy az artériám, amolyan szárnyak helyett.

Ha szerelmes az ember megszűnik az idő, kitágul a tér, csak a lebegés van és egy álomnak tűnő valóság.  És tudom, hogy én ébren álmodok melletted, tudom, hogy ez a valóság, de mégis olyan meseszerű, olyan tökéletes...Ez egy igaz szerelem.

Az igazi szerelem…ami nem követel, nem hangoskodó, nem magamutogató… egyszerűen csak van, és ad mindent, amije van, megosztja azt ami, mert nincs félnivalója. Tisztaságában, őszinteségében és sérülékenységében rejlik az ereje!

Az igazi szerelem időtlen...

Az igazi szerelem elégedett a pillanattal, a másikkal…hiszen benne van, belőle van, általa létezik. Örül “vanságának”….és megosztja az örömét minduntalan.




Igazán az lehet szerelmes, aki önfeledt tud lenni…és csak az lehet önfeledt, aki oda meri magát adni a hömpölygő áramlásba, ha kell az örvénybe, ha kell a vízesésbe. Mert bízik...

"Úgy szeretlek én, igen úgy szeretlek én, mint soha senki mást sem, az életben még. Úgy szeretlek én, igen úgy szeretlek én, ígérd meg, hogy úgy lesz mindörökké csak te és én. "




























Érdekes jelenség a szerelem. Mindent kér, elvesz, atomjaira szed – aztán mindent visszaad – másképp.

Szebbé, jobbá tesz, több leszel általa.
 Ugyanakkor sokkal nagyobb fájdalmat képes okozni, mint bármi más. 
De talán pont emiatt olyan szép. 
Kockáztatni kell.
 És csak az nyerhet sokat, aki merészen feltesz mindent egy lapra. 
Nem könnyű. 
De sokat is nyerhetsz rajta.














"Azt a percet nem feledem, más lett az életem,

Mikor szembejöttél.
Rögtön beléd szerettem és mindent félretettem,
Nekem csak te legyél.

Életem csak rólad szóljon,
Semmi másra már nem vágyom,
Melletted álljak majd, míg a halál el nem választ,
És a legszebb dallam megszólaljon,
Mindenki értünk ujjongjon.
Egymás mellett álljunk és mondd még egyszer, hogy
Úgy szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek."

Sokszor mondták nekem kiskoromban, hogy legyek türelmes, hisz a türelem rózsát terem. Te egy rózsaszál vagy az én életemben, türelmes voltam, vártam, és megkaptalak, Soha többé nem engedlek el, csak te kellesz, és csak te vagy fontos, minden megszűnik, az idő megáll, csak te és csak én, csak mi ketten. Örökre.

"Szeretném elmondani,szeretlek téged!
Szeretném ha tudnád: csak érted élek!
Szeretnék szemedbe mélyen belenézni
elmondani: NÉLKÜLED NEM ÉRDEMES ÉLNI!!!"

2009. április 16.-án kezdődött ez az álom, melynek soha de soha nem érhet vége. Melletted akarok feküdni és kelni.A te ujjadra akarom húzni azt a bizonyos arany karikát, neked akarom mondani hogy IGEN. Melletted akarok felnőni és élni a felnőttek zajos mindennapjait. Melletted akarok megöregedni, neked akarom majd elmondani, hogy mennyire fáj a derekam, veled akarok menni az orvosokhoz, melletted akarok ülni a kanapén és felidézni a régi szép időket, a te nagypapa illatodat akarom érezni, veled akarom majd sütni a sütiket, veled akarok kiülni egy padra galambot etetni, az utolsó percig melletted akarok lenni, s melletted lehunyni végleg a szemeim. 



Pál Balázs ~ Szeretlek végtelenül, örökre!!

It Never Ends!

Visszakapni azt, aki iránt mindig is vágytál, de elveszítetted hihetetlen jó érzés. Amikor elvesztettem Őt, nem is voltam tisztában a tetteim súlyával, és nem is érdekelt a dolog annyira. Talán még azt is mondtam, hogy végre, már nem vagyok többé lekötve... El voltam 1-2 hónapig a bulizgatással és a haverokkal, mikor kezdtem rájönni, hogy " úristen mit csináltam? : | " Éreztem, hogy nagyon hiányzik, de már annyira, hogy szinte elviselhetetlenné vált. De mégis megpróbáltam elfojtani ezt az érzést, és nem törődni az egésszel. Keresni mást, hogy elfelejtsem, mert azt hittem, hogy akkor jobb lesz. De semmi nem oldódott meg. Sőt.. rosszabb lett, senki nem volt olyan mint Ő, senki nem tudta pótolni, és senkit se tudtam megszeretni. Magammal és mindenkivel próbáltam elhitetni, hogy már nem kell, nem érzek iránta semmit. Persze 2 ember tudta, hogy ez sosem volt igaz, mert mindent megadtam volna érte. De úgy nézett ki, hogy el kell felejtenem. Kurvára fájt, de megpróbáltam beletörődni. Megpróbáltam elfogadni a helyzetet, hogy hát ez van. De ekkor újra betoppant az életembe, felrúgva mindent. és újra előjöttek az érzések, és hogy kell nekem, mindennél jobban. Nem lehet leírni ,mennyire boldog voltam, hogy visszakaphattam. Azóta érzem, hogy sosem akarom elveszíteni, hogy sosem lennék még egyszer akkora idióta, hogy a kapcsolatunk ellen tegyek valamit.
Ő az, aki megmutatta mi a szerelem, mi is az, hogy Kapcsolat, milyen elveszíteni valakit, aki mindenkinél fontosabb, és milyen úgy igazán boldognak lenni, milyen teljes szívből szeretni. Más nem képes arra, amire Ő. Más nem tud rám úgy nézni, úgy átölelni, úgy mosolyogni rám, és úgy beszélni hozzám. Más még csak közelében sincs annak, amit ő vált ki belőlem. És nekem nem is kell más, ha ránézek rajta kívül egy fiúra semmit nem látok, csak egy teljesen átlagos valakit. Nem tudom róla megmondani, hogy jó pasi - e , vagy nem, mert egyszerűen nem tudok Úgy ránézni már másra.
Sosem akarnám és tudnám Őt elhagyni. Nem menne. Nekem mindig is rá volt szükségem.
Megkérdezik, hogy mit szeretsz benne, azt válaszolom egy szóval: MINDENT!


Mert tudod:

 " Egy szóból értem, egy érintésből érzem, hogy Te vagy az igazi, így nincs mitől félnem! " (:

"Nélküled nem éri meg várni a holnapra, és ha te nem vagy, nincs értelme emlékezni a tegnapra"


"A legrosszabb perc is jobb veled, mint a legjobb perc valaki mással "


"Megtaláltam az okot arra hogy megváltozzam, az okot egy úgy kezdetre.. és ez az ok Te vagy"

~ 2009.április 16. óta. Szeretlek mindennél és mindenkinél jobban. Elmondhatatlanul! (: <3